A VILLÁMOS LUXUS-TRIÓ


1964-et írunk. Bonnban, a fiatal Szövetségi Köztársaság fővárosában Ludwig Erhard kancellár éppen a gazdasági csoda megteremtésén munkálkodik, Oslóban Martin Luther King megkapja a Nobel-békedíjat, és Rüsselsheimben először gurul le egy legendás luxus-trió a szalagról: a Kapitän, az Admiral és a Diplomat. A névadás egyértelműen világossá tette: új korszak nyílik. Az Opel „K-A-D” sorozata olyan újdonságot jelentett a felsőkategóriában, amely a szakmát is meglepte.

 

Edle Erscheinung: Im langgestreckten Blechkleid und mit Vinyldach fuhr 1964 der Diplomat als Flaggschiff der KAD-Reihe vor.

Nemes megjelenés: nyújtott karosszériával és vinyltetővel gördült elő 1964-ben a Diplomat, a KAD-sorozat zászlóshajója.

 

Tiszteletet parancsoló méreteikkel, közel öt méteres hosszal és több mint 2,8 méteres tengelytávolsággal a Kapitän, az Admiral és a Diplomat koruk leglenyűgözőbb limuzinjai közé tartoztak. De nem csak a puszta méret és az elegáns, letisztult dizájn gyakorol még ma is mély benyomást, a hajtóműveknél sem fukarkodott az Opel: már a Kapitän és az Admiral alapmodelljeit is nagy, hathengeres motorokkal látták el – akárcsak a közvetlen elődöt, az Opel Kapitän 2,6 modellt.

 

Die Großen Drei: Mit Diplomat A V8, Admiral A und Kapitän A (von vorne nach hinten) stieg Opel in Ober- und Luxusklasse ein.

A nagy hármas: a Diplomat A V8, az Admiral A és a Kapitän A modellekkel (elölről hátra) lépett be az Opel a felső- és luxuskategóriába.

És akkor még ott volt a klán új feje, a Diplomat. Az Opel szériában gyártott csúcsmodellje hamar gyorsult az egy méter hosszú motorháztető alatt megbúvó, 4,6 literes, nyolchengeres motornak köszönhetően. Aztán egy év múlva a Diplomat Coupé, majd később a limuzin végérvényesen felborította a sorrendet a német autópályákon. 230 lóerős, 5,4 literes, nyolchengeres motorjával 200 km/h végsebességet ért el a Diplomat – az 1960-as években ez hallatlan értéknek számított, ahogy ezt az akkori Opel-program legkisebb „kadétja” egyértelműen bizonyítja: akkoriban a Kadett A 40 lóerős motorjával alapos biztatás és nekifutás után 120-as tempót ért el.

Az akkori viszonyokhoz képest az Opel felsőkategóriás modelljei elképesztő luxust kínáltak – elektromos ablakemelőt, klímaberendezést, szervokormányt és automata sebességváltót, a kényelem csúcsát. Akkoriban a fokozatváltást alig lehetett érzékelni azon egyszerű oknál fogva, hogy kifejezetten ritkán került rá sor. Hiszen mindössze két fokozattal az automata váltó a V8-as motor forgatónyomatékához igazodva működött, az első fokozatra alapvetően csak induláskor volt szükség.

 

Drei Gesichter, zwei Generationen: Kapitän B (Baujahr 1969), Admiral A V8 (1965) und Diplomat B V8 (1969, von links) beim Familientreffen.

Három arc, két generáció: Kapitän B (1969-es évjárat), Admiral A V8 (1965) és Diplomat B V8 (1969, balról) a családi találkozón.

 

Hogy milyen mély benyomást tett a luxus-limuzin, arról álljon itt egy kortárs beszámoló 1965-ből. Reinhard Seiffert a következőket írta az akkori „auto, motor und sport” magazin hasábjain: „A Diplomattal könnyedén értünk el 150 km/h feletti sebességet az autópályán anélkül, hogy akartuk volna. A Diplomattal gyorsabban utazik az ember, mint a legtöbb kemény és hangos sportautóval, és nincs az az érzése, hogy különleges vezetői teljesítményt nyújtott volna.”

 

Blaue Eminenz: 5,4 Liter Hubraum und 230 PS – Opel-Chef Karl-Thomas Neumann fühlt dem Diplomat V8 auf den Zahn.

Kék eminenciás: 5,4 literes lökettérfogat és 230 LE – az Opel igazgatója, Karl-Thomas Neumann alapos vizsgálatnak veti alá a Diplomat V8-at.

 

A KAD-B-széria esetében, amelynek gyártása 1969-ben indult meg, a kívülállók könnyebben meg tudták különböztetni a Diplomat csúcsmodellt testvéreitől – első és hátsó fényszórói immáron függőlegesen helyezkedtek el, ezek a Kapitän és az Admiral modelleknél vízszintesek voltak. A mostanra háromfokozatúvá vált automata sebességváltó és a továbbfejlesztett aerodinamikai jellemzők ugyan valamennyire csökkentették az impozáns limuzin fogyasztását, azonban nyolc évvel később kifejezetten emiatt állították le a gyártását. Az olajválság után eljött a takarékos, kompakt személyautók ideje, a nagy V8-as modellek nyugdíjba vonultak.

 

 

 

Áttekintés

Nosztalgikus árak

A K-A-D-sorozat a versenytársakkal összehasonlítva kifejezetten vonzó árfekvésű felsőkategóriás járműveket kínált, amelyek azonban még így is elérhetetlenek voltak a legtöbb ember számára. 17 500 márkába került a Diplomat A, 25 500 márka volt az exkluzív, Karmann által gyártott kupé. Összehasonlításképpen: egy Kadett A akkoriban 5200 márkáért volt kapható. A benzin ára akkoriban egyébként átszámítva literenként 29 centbe került, az átlagos havi kereset pedig átszámítva közel 350 euró volt.

Befektetés

Jó annak, aki sok évvel ezelőtt megengedhetett magának egy Kapitänt, Admiralt vagy Diplomatot, és hű maradt hozzá. Jelentősen megnőtt az értékük, a jól karbantartott modellek ma legalább 20 000 eurót érnek. A ritkaságnak számító Diplomat A kupé ma több mint háromszorosát éri az akkori árának – feltéve, hogy az ember rábukkan egyre.

Kormányjármű

Az Opel Diplomat B hosszú változata megfelelt a nevének: 15 centiméterrel hosszabb tengelytávolságával és ennek megfelelően nagyobb belső terével a luxusautó első sárvédőkbe szerelt zászlótartóival a bonni kormányzati negyed jellemző sofőrös limuzinjaként szolgált.

Egyszer már kikerült egy Astra-alapú versenyautó az utcára. A 2001-es Nemzetközi Autókiállításon mutatták be az Astra OPC X-treme Concept modellt, egy szárnyas ajtós, égővörös tanulmányautót V8-as motorral. Az Astra V8 kupén alapuló, a német terepjáró bajnokságon szereplő jármű azonban csak egyetlen példányban készült.