GO! Hirtelen előreugrik az autó. A hatalmas tolóerő a kagylóülésbe préseli a vezetőt. A sportautó a határon vágódik be a kanyarba. Csikorognak a 19 colos kerekek. Vége a kanyarnak, ötödik, hatodik fokozat – most megmutatja a motor, mire képes. Harcias bőgés tör elő a kipufogóból, amikor a fordulatszámmérő a piros zóna felé közeledik. Ez a motorsport, ez az Opel Astra OPC Extreme. Az Opel Post közvetlenül a helyszínen figyelte meg, hogyan öltöztetik a fotósok ezt az üzenetet képekbe.
Csak el ne mozduljon. Egyetlen millimétert sem! A főszereplő lehorgonyzott: a kézifék behúzva, a motor hallgat. Februári délután egy wiesbadeni fotóstúdióban. Itt készülnek azok a felvételek, amelyektől a képeket nézegetők a benzin szagát érzik az orrukban. De most még csak a gyújtópaszta szagát érezni. Ezzel tartják melegen a kókuszos-currys csirkét. Könnyű ételek a nehéz munkát végzőknek. Axel Wierdemann fotográfus – magas, sárga kapucnis pulcsiban és farmerban – a székében ül, előtte egy tükröződésvédelemmel ellátott laptop. Tőle jobbra áll a csúcsminőségű fényképezőgép. Az állvány nehéz lábait kábelkötözőkkel rögzítették a korláthoz.
Objektíven nézve: Axel Wierdemann közvetlenül a laptopján láthatja a képeket, amelyeket a mellette álló fényképezőgép készít.
A CSALÁDI AUTÓ MÁSKÉPP FEST
Korlát övezi a félkör alakú emelvényt; alatta található a fotózás helyszíne. A helység közepén áll a 2014-es évjáratú, 300 lóerős Astra OPC Extreme. Ezüstszürke, a hátsó lökhárító, a karbon-applikációk és a fóliázás a versenyautók világát idézik. Motorsportos génjei a belsejében is megmutatkoznak: a kagylóülések mögött alumínium bukócsövek találhatók. Egy családi autó másképp fest. A sportautó körül egy tucat különböző erősségű fényszóró van elhelyezve, amelyek fénye közvetlenül vagy közvetve világítja meg a karosszériát. Fekete gumiszőnyegek borítják a stúdió padlóját. Felületi struktúrájuk az aszfaltot idézi.
„Képi és formanyelvünket a médián keresztül jelenítjük meg” – hangsúlyozza Gerhard Gräf, az Opel vizuális kommunikációért felelős igazgatója. Az volt az előírás számára, hogy a képek a jármű versenyautós gyökereit hangsúlyozzák. „Ma a háromnapos fotózás második napja van. Négy-hat kép készül, plusz még közelképek az autó külsejéről és belsejéről. Március elejére, még a Genfi Autószalon előtt feltétlenül el kell készülniük. Az Opel weboldalán fogjuk őket nyilvánosságra hozni, a sajtó képviselői pedig pendrive-on kapják meg őket.
Létra-őrület: Axel Wiedermann még egy próbafelvételt készít az autó atletikus hátsó részéről – ezután a fotózás következő része jön.
„Egy absztrakt helyzetet mutatunk extrém ellenfényben a rajt-cél egyenesben. A háttérfénynek körbe kell folynia az autót” – így írja le Gräf az aktuális jelenetet. Megemelt pozíciójában Wiedermann egyszerre fotós és rendező. Fentről néz le az autó orr-részére és vezető felőli oldalára. A tervezett felvételhez tökéletesen meg kell világítani a bal első kereket, hogy jól felismerhető legyen a dísztárcsa karbonstruktúrája. Wierdemann ellenőrzi a kompozíciót. Először szabad szemmel, majd a két fényképezőgép keresőjén keresztül, időnként még távcsővel is megnézi a kivágást. Az asszisztensei fénycsöveket és szűrőket, fényszórókat és állványokat helyeznek el. Wiedermann utoljára ellenőrzi a képet, majd azt mondja: „Exponálok.” A kioldó szerkezethez nyúl. Katt – katt.
CSIGALÉPCSŐ HELYETT WLAN
A képadatok a csigalépcső helyett WLAN-on keresztül jutnak le fentről. Másodpercekkel az exponálás után érkeznek meg Bernd Mayer számítógépére, aki néhány méterre ül a járműtől egy guruló íróasztalnál. Ő foglalkozik a képfeldolgozással és az utómunkálatokkal. Számos, egy-egy részletében tökéletesen megvilágított részt egyesít egy képpé a számítógépen. A versenypálya hangulata kézzelfogható. Mayer ráközelít az egyes részekre és részletekre, zsonglőrködik a fényekkel és árnyékokkal, kivág egyes részeket, majd végül mint a kirakóst, egyetlen képpé állítja őket össze. Wierdemann átnéz Mayer válla fölött: „Kíváncsi vagyok. Lehet már valamit látni?” Lehet. Megvitatják a motorháztető középső redőjére eső fényt. „Az Astra OPC Extreme modellt többrétegű fényezés, csillogó fóliák és matt karbonkomponensek jellemzik” – sorolja Wierdemann. „Mivel ennyire heterogén a felület, ezért van ilyen sok képsíkra szükségünk.”
A négy szem elve: Gerhard Gräf (jobbról) a szupersportos jármű hátsó részének legmegfelelőbb nézőpontját keresi.
Időközben már délután öt óra lett. Az autó legelőnyösebb oldalairól már elkészültek a képek. Köhlerrel és Engelsszel együtt Wierdemann elpakolja a nehéz padlóvédő szőnyegeket. Végre: megmozdítják az autót. Ehhez el kell távolítani az aszfaltot. Különös stúdióvalóság. A 180 fokos fordulatot izomból és négy szállítógörgő segítségével végzik el: a szállítógörgőket a 19 colos kerekek alá tolják. Lábpedállal felemelik a sportautót, majd közös erővel helyben megfordítják, így most vonzó hátsó részét mutatja a kamerának. Még gyorsan letörlik az ujjlenyomatokat – készen van az átállás. A sportos kipufogó gazdag hangja, benzinszag és széles csíkok nélkül a padlón. Tulajdonképpen kár.
A TÖKÉLETESSÉG NEM ISMERI A MUNKAIDŐ VÉGÉT
Wierdemann most egész közel megy, hogy megtalálja az ideális perspektívát a következő felvételhez. Körbejárja az autót, leguggol, felmászik a létrára. Majd újra letérdel, hasra fekszik, és próbafelvételeket készít a második fényképezőgéppel. Két lépést tesz jobbra, hármat balra, Gerhard Gräffel megbeszéli a lehetséges szemszögeket. Megegyeznek. Mindketten felmennek a csigalépcsőn. Hat óra múlt. Gerhard Gräf leül a bejárat melletti asztalhoz, és felnyitja a laptopját. „Tegnap nagyon sokáig dolgoztunk” – meséli. „Remélem, ma este tíz előtt végzünk.” Wiedermann tökéletességre törekvése azonban nem ismeri az időt. „Martin, állíts kérlek egy 2000-est közvetlenül a derítőlap alá.” Köhler elhelyezi a nagy fényszórót. „Még közelebb, majdnem mellé. Nem, egy kicsit vissza…” Még hosszú estének néznek elébe Wiesbadenben.
Az Astra OPC Extreme modellel egy lélegzetelállító sportautó-tanulmányt fognak leleplezni a Genfi Autószalonon (március 6-16.). A szupersportos jármű a fivére, a VLN hosszútávú bajnokságról ismert Astra OPC Cup versenytechnikáját hozza az utcára. A kiváló minőségű szénszálas alkatrészek – többek között a motorháztető, a tető, a dísztárcsák és a hátsó lökhárító – az Astra OPC modellel összehasonlítva 100 kilóval kisebb súlyt eredményeznek. A több mint 300 lóerős, kétliteres turbómotor a valaha készült legerősebb négyhengeres Opellé teszi az autót. Többrétegű fényezés, fóliával borított részletek, orrspoiler és oldalszoknyák hangsúlyozzák az atletikus formát. Kompromisszumok nélküli sportosság jellemzi az autó belsejét is: Recaro kagylóülések, bukócsövek, karbon applikációk és sárga Opel-motorsport stílusú díszvarrás. A közúti engedéllyel rendelkező sportautó az idei év során, limitált példányszámban kerül majd forgalomba.
Egyszer már eljutott egy Astra-alapú versenyautó az utcáig. A 2001-es Nemzetközi Autókiállításon mutatták be az Astra OPC X-treme Concept modellt, egy szárnyas ajtós, égővörös tanulmányautót V8-as motorral. Az Astra V8 kupén alapuló, a német terepjáró bajnokságon elindított jármű azonban csak egyetlen példányban készült el.