A körmendi születésű Szabolcs elmondása szerint annak idején, még általános iskolásként, „családi indíttatásból szeretett villanydrótokkal bütykölni”, az útja aztán mégis másfelé vitte. Az általa kinézett szombathelyi szakközépiskolában ugyanis éppen nem indult az elektrotechnikusi szakirány, így másik vonalon kellett elindulnia. Egy már odajáró barátja tanácsát megfogadva a veszprémi vegyipari szakközépiskolába jelentkezett, sőt az érettségi után is a városban maradt, és vegyészmérnöki tanulmányokat kezdett. A diplomával a zsebében viszont már hazaköltözött Körmendre, s az Egis helyi gyárában kezdett dolgozni. A gyártási terület mellett egy kisebb fejlesztési projektben is részt vehetett, s bár a munka izgalmas volt, elmondása szerint már akkor azon törte a fejét, hogy vegyészmérnöki diplomával miként tudna állást kapni az Opelnél.
– A környezetemből sokan dolgoztak a szentgotthárdi gyárban, és sok jót hallottam az Opelről. Már csak ezért is nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy vegyészmérnököt keres a vállalat. Ennél már csak annak örültem jobbam, hogy a pályázaton én lettem a befutó – emlékezett vissza a meghatározó 2000-es év eseményeire Szabolcs, aki először a vállalat hulladékgazdálkodásával, környezetvédelmi feladataival, majd a hűtő-kenőanyagkezelő alvállalkozó cég koordinációjával, közben szerszám-menedzsmenttel is foglalkozott – vagyis több, egymástól független területen is kipróbálhatta magát.
– Nagyjából 2007-ig csak a saját munkámért voltam felelős. Ekkor azonban kínálkozott egy európai környezetvédelmi pozíció, amit költözés nélkül, innen, Szentgotthárdról is be lehetett tölteni. Környezetvédelmi szempontból ekkor ugyanis két részre osztották az európai gyárakat, s az egyik régió vezetésével engem bíztak meg – elevenítette fel a történteket Szabolcs, akivel később ismét nagyot fordult a világ: 2010-ben egy egész más szakterületen próbálhatta ki magát, méghozzá magas vezetői beosztásban.
– Hirtelen váltással a hengerfejgyárba kerültem vezetőnek. Mit mondjak, elég húzós időszak volt. A cégen belüli koncepció szerint azokat a munkatársakat, akikkel hosszabb távon vezetőként számolnak, különböző területeken, más-más csapatok élén is kipróbálják. Ennek szellemében kerültem a hengerfejgyár élére, ahol számomra új gyártástechnológiával, anyagokkal kellett megismerkednem, és vezetői szempontból is nagy volt a kihívás, hiszen 80–100 embert kellett irányítanom. Szerencsére nagyon jó szakmai gárda állt mögöttem, a műszakvezetők, a mérnökök, a karbantartók mind-mind sokat segítettek, így sikerült átlendülnöm a holtpontokon – mesélte Szabolcs, aki nagyon szerette a hengerfejgyári munkát, a karrierjének addigi alakulását nézve azonban nem meglepő módon, újabb fordulat következett az életében: idén januártól ő lett a korábban különálló munkavédelmi és környezetvédelmi csoportból létrejött új, integrált gyári egység vezetője.
– Ez a feladatkör is számos új kihívást hozott számomra, annál is inkább, mert mindkét terület, a munkabiztonság és a környezet megóvása is nagy fontossággal bír külön-külön minden dolgozó, ugyanígy a vállalat, s az egész GM számára is – összegezte Szabolcs a jelenlegi munkaterületének jelentőségét. Eddigi pályafutására visszanézve pedig azt emelte ki, hogy számára fontos volt, hogy több területen is kipróbálhatta magát, s így folyamatosan megújulhatott.
Az Opel Szentgotthárd idén több energiahatékonysági díjat is nyert. Márciusban a Virtuális Erőmű „Energiahatékony Vállalat” Díját sikerült elhoznunk. A díjra nevezett programunkkal éves szinten 6110 megawatt óra megtakarítást sikerült elérnünk.
Az Ablakon bedobott pénz elnevezésű díjra, melyet a KÖVET Egyesület a Fenntartható gazdálkodásért alapított, a ráfordítást nem igénylő fejlesztéseinkkel pályáztunk.
A nemrégiben elnyert Werner von Siemens Hatékonysági Díjról olvasóink részletesebben is olvashatnak az „Újabb díjjal ismerték el az Opel Szentgotthárd energiahatékonyságát” című cikkünkben.