Érzi, hogy számítanak rá

Tamás a Nógrád megyei Pásztón született, Salgótarjánban járt gépipari technikumba, majd a sikeres érettségi után Gödöllőn, a Szent István Egyetem gépészmérnöki karán folytatta tanulmányait. Az alapképzés abszolválása után tanárai biztatására a mesterképzést is elkezdte, és 2014 nyarán sikerrel meg is szerezte a diplomát. Végzett gépészmérnökként – némi nyári pihenőt követően – több állásra is beadta a pályázatát. Mások mellett az Opel Szentgotthárd Kft. által meghirdetett minőségbiztosítási pozícióra is jelentkezett. Közben talált munkát, s az egyik környékbeli lámpagyárban lett műszaki rajzoló, s bár időközben más megpályázott állások ügyében is akadtak fejlemények, úgy döntött, hogy egy darabig marad.

•  Éppen akkor kerültem oda, a cégtől kaptam asztalt, számítógépet, szóval, nem akartam egyből váltani – mesélte Tamás, aki aztán mégis meggondolta magát.

Hogy miért?

•  Jött egy telefon az Opeltől. Mondták, hogy az általam megpályázott pozíció ugyan már nincs meg, folyamatmérnökre viszont szükség lenne a vállalatnál. Megdobbant a szívem, éreztem, hogy a pozíció nagy kiugrási lehetőséget jelenthet a lámpagyárhoz képest – elevenítette fel a történteket Lőke Tamás, aki hét órás vonatozás után jelent meg az első körös interjún. Némi meglepetésére itt műszaki, szakmai kérdések nem kerültek szóba, a HR-esek leginkább az alapvető személyes kompetenciáira voltak kíváncsiak. Tamás pedig sikeresen vette ezt az akadályt, így az állásinterjú második körébe is bekerült. Nos, ezt a beszélgetést már a műszaki témák uralták, s a felvételiztetők Tamás angol tudását is tesztelték.

•   Az interjú végén megkérdeztem, hogy mikorra várható eredmény. A felvételiztetőim, Szunyog Zoltán – akiről akkor még persze nem tudtam, hogy a főnököm lesz – és Hidasi Balázs – aki ma már a kollégám – kimentek az irodából, s amikor visszatértek, azt mondták, hogy szeretnék, ha velük dolgoznék. Nagyon jólesett, nagy örömmel mentem haza – elevenítette fel a történteket Lőke Tamás, akihez hamarosan megérkezett a cég ajánlata, amelyre ő azonnal igent mondott.

 A lámpagyárban is megbecsültek, de úgy voltam vele, hogy azért tanultam hat évet, hogy valami ilyesforma állást, s nagy kihívást jelentő feladatot kapjak egy komoly nagyvállalatnál – engedett bepillantást a gondolatvilágába Lőke Tamás, hozzátéve: a szülei örültek is, meg nem is a döntésének. Az állás miatt boldogok voltak, kevésbé örültek viszont, hogy csaknem 400 kilométerre lesz majd tőlük a fiuk.

•  Az Opelnél mondták, hogy három hónapig teljes egészében támogatják a lakhatásomat, a hazautazásomat, így nem volt veszteni valóm, örömmel igent mondtam az állásra – mesélte Lőke Tamás, aki tavaly október 19-én kezdett dolgozni a vállalatunknál. A háromnapos alaptréning után kéthetes angol nyelvtanfolyam következett, majd megkezdte az irodában a munkáját. Megismerkedett a kollégákkal, a feladatokkal, s mint azt szintén elmondta: azóta is folyamatosan tanul. Nagyon szereti a munkáját, egyre több feladatot kap a Flex projekt követőtípusainak integrálása és PPAP folyamat során felmerült problémák megoldásával kapcsolatban. A projektfeladatok meghatározása során fontos szereppel bír az „on the job” tréning elv, tehát az adott projektfeladat határidőre történő elvégzése, melynek során új ismeretekkel is gazdagodik a projekt „gazdája”. Az elmúlt hónapokban Tamás többször járt már Németországban, s aminek szintén örül: számos megbeszélésen fejleszthette szakmai, de ugyanígy az angol tudását is.

 Folyamatmérnökként belecsöppentem a közepébe, de egyáltalán nem bánom, sőt! A mai napig minden nap tanulok valami újat. A füzetemben gyűlnek a tudnivalók, minden nap fel tudok írni valami újat: egy eddig nem hallott kifejezést, megoldást, rövidítést… Naponta ismerkedek meg új emberekkel, s tudom meg azt, hogy milyen problémával, kérdéssel kihez fordulhatok segítségért – fogalmazott Lőke Tamás.

 Munkáim során a kollégák rendszeresen támogatnak és tanácsolják, hogy soha ne elégedjek meg félinformációkkal, ha hiányérzetem, kérdésem van, akkor menjek utána a dolgoknak. A munkafeltételeim abszolút biztosítottak, mobiltelefon, laptop, a szállás támogatása… A vállalat tényleg nagyon sokat tesz azért, hogy motivált legyek, mint ahogy az is vagyok. Számomra az is sokat jelent, hogy lehetőség nyílik a folyamatos tanulásra, főként, hogy mindenki saját maga választhatja meg, hogy a képzések során miben akar még inkább elmélyülni. A képzések közül én például egy angol tanfolyamot, az inventor tervező program elsajátítását választottam. Mit mondhatnék? Az egyetemen a csoporttársakkal arról beszélgettünk, hogy egyszer talán majd olyan munkánk lesz, amely során öltönyben leszünk, s elegánsan kiöltözve megyünk üzletet kötni. A lámpagyári munkám ugye nem erről szólt, itt viszont ebbe is belekóstolhatok, amikor megyünk a gépbeszállítókhoz, és öltöny-nyakkendősen kiöltözve képviseljük magát az Opelt.

Lőke Tamás végül elárulta, nagyon örül, hogy ebbe a pozícióba került, hiszen hagyják kibontakozni a kreativitását, megkérdezik a véleményét – minden pillanatban érzi, hogy komolyan számítanak rá!