1964 olimpiai év volt. Innsbruckban megnyitották a XI. Téli játékokat, néhány hónappal később a XVIII. Nyári játékokon lobbant fel az olimpiai láng Tokióban. Ebben az évben Rüsselsheimben is ünnepséget tartottak. A vendégek először léphettek be az Opel új formatervező stúdiójába, az N10-es épületbe. Sokuk számára ez egyben az utolsó alkalom is volt, hiszen a futurisztikus hatást keltő üzem ünnepélyes megnyitója után újra bezárultak a kapuk a nyilvánosság előtt. 1964 júniusától itt fejlesztették ki és határozták meg az orrukon villámot hordozó autók formáját, színét és funkcióit. „Könnyebb bejutni a Fort Knoxba, mint az N10-be” – nyilatkozta egy akkori munkatárs.
Az épület felavatása mérföldkövet jelentett az európai autóipar történetében. Ez volt a legnagyobb saját gyári formatervező stúdió Európában. Idáig a legtöbb európai autógyártó külső szakértőket bízott meg az új koncepciójárművek kifejlesztésével. Észak-Olaszországot, különösen a piemonti főváros, Torino körül fekvő síkságot tartották az autóipari formatervezés Mekkájának. Pietro Frua, Guiseppe „Nuccio” Bertone vagy Pininfarina az Alpok és az Appenninek között rendezték be karosszériagyártó üzemeiket, és ők alakították ki a gyártók számos új modelljét és koncepcióautóját.
WARRENBŐL RÜSSELSHEIMBE
Az Opel saját formatervező stúdiójának ötlete az amerikai anyavállalattól, a GM-től származott. Warrenben, a vállalat detroiti székhelyének közelében már az 50-es évek végétől dolgoztak a GM Stylingnál az autók jövőbeni formájin. Az első feltűnést keltő koncepcióautó pedig még ennél is korábbról származik: Miután GM Stylinggá nevezték át a Harley Earl által vezetett, és már 1927-ben megalapított Art & Colour részleget, a GM mindössze egy évvel később bemutatta a Buick Y‑Job-ot – az autóipar történetének első koncepciójárművét. Akkoriban egy új, nagy, Buick márkájú kabrió kifejlesztése volt a cél, melynek formáit bemutatták a nyilvánosságnak. Azonos formában, alaprajzzal és rendeltetéssel építették fel a warreni épületet a rüsselsheimi telephelyen. Csak a méretei kisebbek.
A rüsselsheimi formatervező stúdió feladatai azonban ennél jóval sokrétűbbek voltak. Nem csak az új modellek formanyelvének kialakítása volt a feladata, hanem kreatív munkatársai a mindennapi feladatok mellett a jövő autóinak alakját is itt álmodták meg. A dizájn nem öncélú, hanem sokkal inkább stratégiai jelentőségű volt a jövő sikereinek biztosításában. És pontosan emiatt volt más. Míg másutt legfeljebb az új karosszéria vonalait tervezték és fejlesztették ki, Rüsselsheimben a formanyelvről és az érzelmekről elmélkedtek. Milyen mondanivalót, milyen karaktert vár el az ügyfél a jövő autójától?
UNALMAS KONTRA ELÉRHETETLEN
Az N10 egyik volt az Advanced Studio, amelyik nem a napi formatervezői feladatokkal, és nem is azzal foglalkozott, mi gördül ki holnap vagy holnapután az utcára, hanem olyan koncepciókat és termékeket fejlesztett ki, amelyek csak évekkel később keltették fel az ügyfelek érdeklődését. Ez a feladat komoly kihívást jelentett. „Ha ugyanis egy lépéssel járunk a többség ízlése előtt” – mondja egy akkoriban aktív formatervező, „az unalmasság határán mozgunk. Ha még egy lépéssel továbbmegyünk, a legtöbb ember számára elérhetetlenné válunk.” Vagy még sarkosabban kifejezve: Aki a XIX. századi királyi udvarban egy táblagéppel jelent volna meg, azzal kellet volna számolnia, hogy letartóztatják és államellenes tevékenységgel vádolják meg. Ugyanakkor a közelmúlt néhány tanulmányautója már ma, mindössze néhány évvel a premier után laposnak és unalmasnak tűnik.
Ez a feladat tette páratlanná Európában az Opel formatervező stúdióját. Gyorsan az autóipari formatervezés európai iskolájává nőtte ki magát, amely mágikus vonzerőt gyakorolt a szakma legjobbjaira. Anatole Lapine, Erhard Schnell, George Gallion, Charles M. „Chuck” Jordan, Herbert Killmer, Chris Bangle, Murat Nasr vagy Hideo Kodama neveinek felsorolása olyan, mintha az autóipari formatervezés „Ki kicsodája” lenne. Karrierjük során nem kevesen más gyártóknál kötöttek ki, miután az elkövetkezendő években a többi márka is megnyitotta saját formatervező stúdióját. Számos ötlet, forma és formatervezői megoldás Rüsselsheimből származik, és akár a 60-as évekre is visszanyúlik.
AZ EXPERIMENTAL GT-TŐL A MONZA CONCEPTIG
Az ebben az 50 évben az Advanced Design Studio-ban keletkezett dizájn-ikonok listájának sokszínűsége lenyűgöző. Az Opel Experimental GT volt a fiatal, lelkes csapat első bemutatásra kerülő munkája, mindössze egy évvel az új formatervező stúdió megnyitása után. A sportautó már 1965-ben debütált az IAA-n Frankfurt am Mainban. Gyors egymásutánban következett az Opel CD, egy V8-as motorral felszerelt áramvonalas kupé 1969-ben, a tolóajtós GT2 1975-ben vagy az aerodinamikailag rendkívüli módon optimalizált Tech1; ennek cW 0,235-ös légellenállási együtthatója szenzációnak számított a 80-as évek elején. Legújabb munkájukat a legutóbbi frankfurti IAA-n mutatták be az Advanced Design Studio munkatársai. Az Opel Monza Concept olyan formatervező megoldásokkal és műszaki megközelítésekkel rendelkezik, amelyek az elkövetkezendő évek során újra fel fognak bukkanni a márka egyes modelljeiben.
Röviddel az Opel formatervező stúdiójának felavatása után Anatole Lapine formatervezőnek köszönhetően az Opel a motorsportban is reflektorfénybe került. Újfent a vállalatvezetőség megbízása nélkül – ahogy az korábban, az Experimental GT esetében is történt – az 1960-as évek közepén az Opel Rekord C-re alapozva megalkotta a gyár háború utáni első versenyautóját.
A fekete fényezés, és a jelentős teljesítmény gyorsan szokatlan nevet szerzett a járműnek: a nézők hamarosan a világ legveszélyesebb pókja után „Fekete özvegynek” kezdték hívni a gyors Opelt. Erich Bitterrel és a fiatal Niki Laudával a volán mögött a jármű 1967 és 1969 között állt rajthoz, és a 180 lóerős, erős négyhengeres motor újra meg újra maga mögé utasította a versenytársakat.
Hogy milyen szuverén módon kezelték az Opel pilótái az ellenfelek provokációit, azt a gyors Rekordra használt „taxi” gúnynévre adott reakcióik is mutatják. Akkoriban egységesen feketére fényezték a drosztokon várakozó taxikat. És lásd: a legközelebbi versenyen ott virított a sárga taxis tábla a Rekord fülkéjének tetején. A múlt század hetvenes éveiben nyoma veszett az egyedi járműnek.
Amikor azonban egy ugyanolyan évjáratú Rekord C bukkant fel, mint a „Fekete özvegy”, az Opel-Classic műhely megvásárolta a ritka darabot, és Anatole Lapine eredeti tervei alapján átépítette versenyautóvá. Az idős mester személyesen segített az Opel-Classic szakértőjének, Jens Coopernek, ha valahol hiányoztak a feljegyzések. Lapine egy étel házhozszállító cég étlapjának hátoldalára vázolta fel Cooper számára a hátsó tengely konstrukcióját, amikor az Baden-Badenbe látogatott a nyugalmazott formatervezőhöz.