A változatosság izgalma

Dakos László 1994 júniusában, még ezer alatti, egész pontosan 720-as „rajtszámmal” került a céghez, s mint érdeklődésünkre elmondta: az eltelt húsz évben számos izgalmas feladatot kapott, és ami számára szintén fontos: folyamatosan gyarapíthatta a tudását.

– Az Opel előtt egy vassal foglalkozó gyárban dolgoztam, és mit mondjak, az addigi tapasztalataimhoz képest egész más volt, ami itt fogadott. Volt tér, levegő, továbbá nagy tisztaság, rend és fegyelem – mesélte az alapszakmáját tekintve gépi forgácsoló, majd a karbantartó technikusi végzettséget is megszerző László.

Korábbi munkahelye megszűnésekor – az Opelnél való munkavállalás első lépéseként – elvégezte a cég által munkanélküliek számára indított, egyéves gépinstallátori képzést, majd 1994 júniusában állást is kapott az Opeltől.

– Gépkezelőként kezdtem el a dolgozni, és egy év után kerültem át a karbantartáshoz, a rákövetkező években szinte az egész motorgyárat sikerült bejárnom úgy, hogy minden területen egy-másfél évet dolgoztam. Menetrendszerűen jöttek az új kihívások, az új feladatok. 2000-ben viszont úgy éreztem, hogy újabb kihívásokra vágyom, mielőtt azonban magam indultam volna el egy más irányba, felajánlották, hogy immár karbantartási specialistaként menjek át az éppen akkor induló CVT-gyárba. Tetszett az új kihívás, így igent mondtam – fogalmazott László, aki a váltógyártás megszűnése után visszakerült a Family1-be, és ott karbantartási specialistaként dolgozott.

Az újabb kihívás azonban nem sokáig váratott magára, ugyanis 2008-ban, immár megbízott csoportvezetőként, a gépjavítási és felújítási munkákkal foglalkozó gyári szolgáltatásokhoz került. Az új karbantartás létrejötte aztán ismét változást hozott számára: 2011-ben őt nevezték ki a megelőző karbantartásokat végző csoport élére, idén januárban pedig a karbantartás másik, termeléstámogató csoportjához került át.

– Két hónap elteltével ismét új feladatot kaptam. Az egyik kollégám ugyanis a második műszak elindulásakor átkerült műszakvezetőnek a Flex-gyárba, engem pedig kineveztek az ő helyére karbantartási műszakvezetőnek. Nagy kihívást jelent ez a munka, de én nagyon szeretem. Az egész karbantartási tevékenyégre, a mostani munkámra pedig különösen is igaz, hogy soha nem történik kétszer ugyanaz. Alkalomadtán percről percre változnak a dolgok, ráadásul rengeteg információval, géppel és emberrel kell dolgoznunk. Elengedhetetlen, hogy gyors és jó döntések szülessenek, miközben az sem mindegy, hogy miként bánunk az emberekkel. Kicsit olyan, mintha mindenkinek az apukája lenne az ember. Mindenki hozza a maga problémáit, és azokra persze megoldást vár. Nagyon fontos, hogy a problémákat prioritási sorrendbe tegyük, hiszen nem minden esetben áll egy időben rendelkezésre annyi ember, amennyi a feladat. Ezért is fontos, hogy a gyártással szoros együttműködésben folyjon a munka, másrészt a kezem alatt dolgozó kollégáknak olyan tempóban és ütemezés szerint kell dolgozniuk, hogy senki ne érezze azt, hogy az ő problémája kevésbé fontos. Egyébként nagyon szeretek együttdolgozni a hozzám beosztott srácokkal – árulta el László, aki úgy érzi, hogy jelenlegi beosztásában a helyén van.

– Hatalmas terület tartozik hozzánk, és egyszerre két-három dolgot is csinálni kell, mégsem stresszként élem meg az újabb és újabb helyzeteket, inkább minden feladat egy-egy adrenalin-löketet ad, s azt váltja ki bennem, hogy gyerünk, ezt is megoldjuk, azt is megoldjuk! – mesélte László, aki azt sem rejtette véka alá, hogy sokat tanult a nagy elődöktől, akikkel pályafutása során együtt dolgozott. Egyebek mellett, hogy a kiélezett pillanatokban miként kell reagálni, s jó politikusként kezelni a problémákat. László szerint az is nagyon fontos, hogy a vállalat a karbantartók tudását is folyamatosan fejleszti, így színvonalas tréningek során tudják elsajátítani a munkájukkal kapcsolatos legújabb tudnivalókat.

– Most, műszakvezetőként érdekes érzés visszaidéznem a húsz évvel ezelőtti önmagamat, s ezen a szemüvegen át látni a mai fiatalokat. Mit mondjak, velem sem lehetett egyszerű… Most érzem, hogy mit érezhetett az akkori főnököm, amikor idejött egy húsz éves fiatalember, aki azt hitte, hogy az övé a világ! Az idősebbek azonban megmutatták és megtanították a határokat, hogy mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy hosszú távon itt maradhassak. És ugyanerre törekszem most én is. Mára lehiggadtam, megtanultam feljebbről, nagyobb összefüggéseiben látni a dolgokat – értékelte az elmúlt két évtizedet László.

Dakos László boldog családi életet él párjával és hat éves kislányával Csákánydoroszlón, ahol egy pékipari termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó családi vállalkozást is visznek.

Dakos László karrierje az Opel Szentgotthárdnál

1994-1995
Gépkezelő

1995-2000
Karbantartó

2000-2008
Karbantartási specialista, CVT gyár

2008-2011
Megbízott csoportvezető,
Gyári szolgáltatások

2011-2014
Karbantartási csoportvezető

2014-
Karbantartási műszakvezető