Türingiában áll a berlini fal egy darabja. Nyergesvontatók haladnak el mellette, megrakodva az Opel ADAM és a Corsa gyártásához szükséges alkatrészekkel. A betondarab megtalálta a helyét az eisenachi Opel-üzem szívében, és eseménydús történelmi időkre emlékeztet itt – a békés kelet-német forradalomra, a berlini fal leomlására, az újraegyesítésre és egy új időszámítás kezdetére – nem csak Eisenachban.
Egy időutazás kezdete
Amikor 1989 novemberében nagyot fordult a történelem kereke, egy rendkívül különleges Opel Omega is legördült a szalagról: a 25 milliomodik Opel, egy lágyan járó, soros hathengeres motorú kombi fényűző, háromliteres lökettérfogattal a hosszú motorháztető alatt. Ezek a hathengeres motorok már az Opel Blitz és a Kapitän idejében is legendává váltak. A 25 milliomodik Opel 25 évvel a születése után a berlini fal egy darabja előtt áll Eisenachban. A klasszikus autó mellett egy magmavörös Corsát ragyog be a lemenő nap sugara. A csillogó fekete tető és a sötét, 16 colos keréktárcsák tökéletesen illenek a Corsa Color Edition fényezéshez. A bestseller ötödik generációja éppen most ünnepelte világpremierjét a Párizsi Szalonon, és nem sokkal később már az Omegát üdvözölte Eisenachban. Ma itt, Türingiában van a háromajtós Corsa otthona, mivel az Opel úgy döntött a rendszerváltás után, hogy a BMW (a Dixi-ből BMW 3/15 lett) és a VEB Automobilwerk Eisenach (Wartburg) után újra autógyártásba kezd a történelmi hagyományokkal bíró telephelyen. Az Opel 25 évvel ezelőtt a rendszerváltásnak köszönhetően új üzemet nyert meg Németország keleti részén. 70 évvel ezelőtt itt veszített el egy másikat – a tehergépjármű-üzemet Brandenburg an der Havel-ban. Jubileumi Omegánk ezért útra kel, és öt keleti államon keresztül, német emlékhelyek mentén a régi telephelyen, Brandenburgon át odáig megy, ahonnan az eisenachi szürke betondarab származik – Berlinig.
A hegytetőn: Wartburg várában fordította le Luther Márton a bibliát, és már hagyományosan ez a háttér minden új Opel fotózáson Eisenachban.
Türingiától Szász-Anhaltig
Aki ellátogat Eisenachba, látnia kell Wartburg várát. Itt fordította le Luther Márton az Újszövetséget görögről németre, így az emberek nem csak olvasni tudták, de végre megérteni is. Az ezt követő reformáció következményeit mindmáig lehetetlen nem észrevenni az országban: a déli rész túlnyomórészt katolikus, Észak-Németország pedig protestáns. Az Omega élvezi a remek kilátást Wartburg várára és a Türingiai-erdőre, majd felkerekedik a különleges klasszikusok találkozójára. A 4-es autópálya egyenesen a költőfejedelmekhez, Goethéhez és Schillerhez vezeti a youngtimert Weimarba. A Theaterplatzon álló emlékművükig ugyan nem tud elmenni, mivel a klasszikus páros szobra ma a sétálóutcában található, de Weimar így is felejthetetlen hangulatú. Úgy sétálgatnak az emberek a gondosan felújított történelmi homlokzatok előtt, mintha egy felső-olaszországi reneszánsz városkában lennének. Mindenütt hívogató éttermek és kávézók. Weimar 1998 óta a Világörökség része, a nagy költők, Goethe, Herder, Schiller és Wieland hazája, a Bauhaus illetve a demokratikus Németország megalakulásának helyszíne, hiszen itt kezdődött meg az 1919-es nemzetgyűléssel a Weimari Köztársaság.
Türingiából Szász-Anhalt felé folytatódik az utazás. Dessauban ismét Walter Gropius Bauhaus irányzata a téma. A művészeti iskola liberális környezetet keresve költözött 1925-ben a szociáldemokrata irányultságú Dessauba. A repülőgépgyáros Hugo Junkers is ide csábította, és anyagilag is támogatta az intézményt. Az acélrepülőgép úttörője, a legendás Ju 52 atyja, a Lufthansa társalapítója és a Junkers gázkazán feltalálója tulajdonát 1933-ban kisajátították a nácik, és Junkers két évvel később Bajorországban halt meg száműzetésben. A Junkers üzemek a háború alatt is különleges szerepet játszottak az Opel történetében, mivel a Fegyverkezési Minisztérium utasítására Rüsselsheimben a Ju 88 számára kellett komponenseket gyártani. Ma a restaurált Bauhaus és a Műszaki Múzeum egyaránt a történelem izgalmas tanúi Dessauban.
A lipcsei vásáron: 1989-ben gördült le az Omega 25 milliomodik Opelként a szalagról, ugyanebben az évben kezdődtek meg a hétfői demonstrációk Lipcsében, amelyek végül az NDK összeomlásához vezettek.
Az Elbán át Szászországba
Számos német autógyártó cég gyökerei Szászországban találhatók. Az Érchegységben, pontosabban Chemnitz, Zschopau és Zwickau városában telepedett le az Audi, a Horch, a DKW és a Wanderer, amelyek később az Auto Union-ba tömörültek. A BMW is az alapítása után az egykori Rapp motorüzemből, nagyrészt Chemnitzből származik. Később a VEB Sachsenring csak egy modellt gyártott – a Trabantot, a rendszerváltás szimbolikus autóját. Mára újra megjelent az autógyártás Szászországban: a hagyományos vásárterületen kétévente rendezik meg az AMI-t, a második legnagyobb német autókiállítást. A vásárterület és a repülőtér között a rendszerváltás után modern üzemekkel újra megtelepedett a BMW és a Porsche. Hozzájuk csatlakozik a VW chemnitzi, zwickaui és drezdai telephelyeivel. Szászországban tört végül magának utat a békés forradalom a hétfői demonstrációkkal Lipcsében, amely egyre több városban teret hódítva végül az NDK megszűnéséhez vezetett.
Brandenburg an der Havel-ban
Vicco von Bülow, ismertebb nevén Loriot szülővárosában újra az Opel történetébe botlik az Omega 3.0i. Itt Brandenbur an der Havel-ban – a Silo-csatorna déli partján, egy acélgyár és az Arado repülőgépgyár közvetlen szomszédságában – épült fel 1935-ben, mindössze 190 nap alatt a brandenburgi Opel-üzem. A sietség ellenére csúcsmodern, munkabarát, világos épületek épültek nagy ablakokkal, amelyeket egyértelműen a Bauhaus építészete inspirált. Itt gördült le a szalagról a 2,5 literes, soros hathengeres motorú Opel Blitz teherautó. Nagy népszerűségnek örvendett az összesen 82 356 példányban gyártott háromtonnás Blitz S. Az Omega az utolsó brandenburgi villámot keresi, és váratlanul ott találja magát előtte: egy magányos transzformátorház őrzi a nagy, elhagyatott telket. A házikó oldalára művészi Opel-villámok vannak festve. Üres telek, Opel villám, ez lenne az üzem régi telephelye, amelyet 1944-ben lebombáztak, és a háború után felszámoltak? A közeli Ipari Múzeumban megoldódik a rejtély.
Ennyi év elteltével: Rüdiger Nausch az acélüzem bezárásáig Brandenburgban dolgozott, most az Ipari Múzeumnál van, és mindent tud a szomszédos Opel-üzem történetéről.
Rüdiger Rausch hosszú évekig dolgozott acélmunkásként, és most a múzeum hatalmas csarnokain vezet minket keresztül: „Az Opel-telephely eladó. Soha nem sajátították ki az NDK idejében. Az Opel a rendszerváltás után újra építhetett volna rá egy üzemet.” Nausch úr kiválóan ismeri a Havel-menti város ipari történetét, mesél az 1933-ban tönkrement Brennabor márkáról, és arról, hogy mi történt az Arado-gyárakkal: „Ma a ZF 1200 emberrel gyárt itt sebességváltókat az egész autóipar számára.” Az újonnan kialakított recycling udvarban is újra megvetette a lábát az autóipar. Egy új eljárással fajtatiszta műanyag reciklátokat gyártanak itt, amelyeket az ADAM és a Corsa gyártásánál használnak fel Eisenachban. Rüdiger Nausch azonban még egy meglepetést tartogat az Omegának. Egyre mélyebbre hatolunk a hajdani acél- és hengerműüzem sötét csarnokaiba – és ott van: az utolsó, üzemképes Opel Blitz a Silo-csatornától! Egy barna színű, háromtonnás jármű, amelyet az ABM-Kräfte restaurált, és a múzeum baráti köre finanszírozott. Egy pillanatra egészen áhítatba esik az Omega az előde láttán. Az egyik hathengeres jármű orra a másik hathengeressel szemben. Rakfelület az egyiken, kombi hátsó rész a másikon. „Opel Blitz” felirat a tehergépkocsi hűtőrácsán, az Opel villámos emblémája az áramvonalas Omegán.
Berlin felé: a 25 milliomodik, 25 éves Opel Omega 3.0i az Eisenachtól a fővárosig vezető időutazáson hosszú távú kényelmet kínál, és még mindig elég temperamentummal rendelkezik a bal oldali sávhoz.
Berlin, Berlin – Berlinbe megyünk
Brandenburg an der Haveltől már csak kőhajításnyira van Berlin. Elhaladunk Potsdam és az Alter Fritz mellett, a Heerstraßén és Spandaun keresztül egészen a pulzáló városközpontig. Mára már keresni kell a német-német felosztás utolsó maradványait: az East Side Gallery és a Checkpoint Charlie a hosszú időutazás után túlságosan turista jellegű az Omegának. Ezért a kombi utolsó célpontként a Bernauer Straße felé veszi útját. Sehol nem vágott brutálisabban a város húsába a Vasfüggöny, mint itt, és választott el házakat középen, és tett családokat nyugat- és kelet-berliniekké. Még ma is itt állnak a berlini fal maradványai eredeti szürkeségükben, vicces graffitik nélkül; acéloszlopok jelzik a fal hajdani vonalát. A rozsdás, vérvörös acélfalak által körülvett emlékhely a fal legalább 138 áldozatára emlékeztet. Az Omega rövid időre megáll egy ház előtt, amelynek falán a fal építésének kezdete látható 1961-ben. Alatta kisebb reprodukciókon végtelen Trabant-sorok láthatók a Bernauer Straßénál lévő határátkelőhely előtt, és az öröm könnyes pillanati 1989-ből. „A születésem éve” – gondolja büszkén az Omega, és visszaindul Rüsselsheim felé.
Text: Roland Korioth, Fotos: Siegfried Traub