SZEREPLŐK
Ferdinando Quagliuolo:
Mertz Tibor
Concetta, a felesége:
Nagy Cili
Stella, a lányuk:
Gonda Kata
Aglietiello, mindenes Quagliuolóéknál:
Jámbor Nándor
Margherita, szobalány:
Sodró Eliza
Mario Bertolini:
Balogh János
Erminia, a nagynénje:
Németh Judit
Vittorio Frungillo:
Horváth Ákos
Luigi Frungillo:
Endrődy Krisztián
Carmela:
Alberti Zsófi
Don Raffaele Console, pap:
Jordán Tamás
Lorenzo Strumillo, ügyvéd:
Kálmánchelyi Zoltán
Díszlet- és jelmez-tervező: Takács Lilla
Kellékes: Móri Csaba
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Réthly Attila
De Filippo „nápolyi komédiái“ a kispolgárokról szólnak. Nagy sikere annak tulajdonítható, hogy a színházi közönség közvetlen élményeit adja vissza, megannyi utalással a nápolyi élet apró jellemzőire. Híres darabjai mind tragikomédiák. Elesett hősei hiába kerülnek komikus helyzetekbe, emberségük és sorsuk már elmúlt, vagy jelenlévő tragédiái mindig ott settenkednek a nevetés körül.
„Egy vasat se!” című vígjátékában Ferdinando Quagliuolo (Mertz Tibor) magának követeli a munkatársa, Mario Bertolini (Balogh János) lottónyereményét, hiszen Mario az ő apjától tudta meg – álmában – a nyertes számokat. Ferdinando azt hiszi, hogy az apja csak tévedésből jelent meg Mariónak: tulajdonképpen neki szánta az információt, csak eltévesztette a házszámot. Ellopja a nyertes szelvényt, és egy ügyvédtől (Kálmáchelyi Zoltán) és egy plébánostól (Jordán Tamás) kér segítséget az igaza védelmében…
Az előadások időpontjai:
Aug. 20. 18 óra
(esőnap: aug. 21. 15 óra)
Aug. 21. 18 óra
(esőnap: aug. 23. 15 óra)
Aug. 23. 18 óra
(esőnap: aug. 24. 15 óra)
Aug. 24. 18 óra
(esőnap: aug. 25. 15 óra)
Aug. 25. 18 óra
(esőnap: aug. 26. 11 óra)
Aug. 26. 16.30
(esőnap: aug. 27. 11 óra)
Aug. 27. 16.30
(esőnap: aug. 28. 11 óra)
A darabot De Filippo 1940-ben mutatta be Rómában. Ferdinando Quagliuolo szerepét ő maga, Mario Bertolini szerepét pedig az öccse, Peppino játszotta.
A darab hátteréről érdemes tudni, hogy a lottó a nápolyiak olyan szenvedélye, amely alól senki sem tudja kivonni magát, folyton a számok miatt aggódnak, azokat tanulmányozzák és várják – mint valami varázslatot. Eduardo De Filippo különös figyelmet fordít a helyzet morális és intellektuális vonzataira. A szerző nemcsak a tudatlanságot és a babonás hiedelmeket gúnyolja ki, hanem a papokat is, akik támogatják ezt a – számukra mindenképpen jövedelmező – szenvedélyt.
De Filipponak kivételes érzéke van a komikumhoz, a komikus hatás kiváltásához.
Gyorsan váltakoznak a jelenetek, és kikezdhetetlen logika szerint követik egymást – ennek ritmusát a fantázia és a valóság egymásra hatása szabja meg. Az életteli-életszerű beszélt nyelv és a remek dialógusok is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy remekműnek érezzük a Nem fizetek!-et.
Játékosság és szinte szatirikus hangvétel jellemzi a darabot; nevetünk a komédián, de a mélyben rejlő emberi indítékok nagyon is komolyak és egyáltalán nem nevetségesek.
A főhős a helyzet és az őt körülvevő világ áldozatának érzi magát, de az, ahogy megvédi magát, az, amilyen megoldást talál az egyszerre reális és nem reális helyzetben, az érett darabok technikáját vetíti előre.
A tavalyi vendégjáték után az idei karneválszínházi darab ismét a Weöres Sándor Színház saját produkciója. Az előadást összesen nyolc alkalommal láthatja a közönség, a bemutató augusztus 19-én 18 órakor kezdődik a Megyeháza udvarán.